logo

(Magyar) Kókusztörténeti áttekintés

Készült: Tuesday May 28th, 2019

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Illatos kókuszos-vaníliás teasütemény a vasárnapi reggeli mellé, néhány szem csokis-mandulás kókuszgolyó az uzsonnásdobozban, vagy azúrkék égbolt, sós tengeri szél, víz fölé hajló pálmafák és egy jéghideg Piña Colada a napernyő alatt? – Mindannyiunknak más jut eszébe, ha azt halljuk: kókusz. De vajon mi fán terem ez a csodálatos gyümölcs? Bemutatjuk a kókusz érdekes történetét.

 

Hol terem a kókusz?

Hogy fán terem, az egyszer biztos! Nem is akármilyen fán. A kókuszpálma, hivatalos nevén Cocos nucifera, a pálmafélék családjába tartozik. Törzsének színe világosszürke, amely lehet egyenes, vagy a magazinok lapjairól már jól ismert ívesen meghajló. Hatalmasra megnő, akár 30 méter magasságot elérő óriás is válhat belőle. A terebélyes, 3-6 méter hosszú szárnyalt levelekből álló levélkorona a fa tetején helyezkedik el.

 

Minél öregebb, annál ráncosabb

Akárcsak mi magunk. A fa úgy növekszik, hogy levelei – évente körülbelül egy tucat – a törzs legtetején, a csúcsrügyből fejlődnek ki, miközben az alsó levelek folyamatosan elhalnak. A lehullott levelek helyén ú.n. levélripacsok maradnak, ezekből lesznek a fa ráncai. Minél több ripacs van a fán, annál magasabb és egyben öregebb a pálmafa.

 

Túlél mindannyiunkat!

Egy kókuszpálma, ha minden jól megy, három embergenerációt is túlél. Ha most ültetnénk egy pálmafát, megcímezhetnénk leendő dédunokáinknak, ükunokáinknak. Rendkívül szívós, ellenálló, ezért terméséből még nekik is jutna. Gyökérzete nem hatol mélyre, viszont a talaj sekélyebb rétegeiben annál sűrűbb, elágazóbb gyökerei erősen tartják. Emellett a földfelszín feletti járulékos gyökerek kitámasztják a törzset. Ennek köszönheti, hogy ellenáll a hazájában gyakori erős szélnek, viharoknak is.

 

kokuszpalma_1

 

„A hazájában…” – az hol is van?

Nos, aki erre tudja a választ, az írja meg nekünk! A pálmafa elhullajtott magjai ugyanis hónapokon át csíraképesek, és a tengeren úszva akár több ezer kilométert is megtehetnek, mielőtt kicsíráznának. Ezért pontos eredete nem ismert, de valószínű, hogy az Ázsia és Ausztrália közt található szigetekről, vagy az Indiai-óceán szigeteiről terjedhetett el, és ma már, ha a trópusokon járunk, szinte bárhol találkozhatunk vele a 25. északi és déli szélesség között.

 

Ha nem akarunk ilyen messzire utazni, a budapesti ELTE Füvészkertben is található egy gyönyörű kókuszpálma más, trópusi növények társaságában, mint például a papaya-, kakaó-, kávécserjék vagy a piros terméshúsú banán.

 

Az Ezeregy éjszaka meséitől – Marco Poloig

Ez a gyümölcs már azért is különleges, mert sajátos, írásban említett történelme van, legendák, hiedelmek kapcsolódnak nevéhez. Az irodalom már az ezeregy éjszaka meséiben is említi, amely a VIII-XIV. század között íródott, de történelmi feljegyzésekben is olvashatunk róla. Az első forrás Kr.e. 545-ből maradt fenn, Kozmasz Indikopleusztész egyiptomi szerzetes írása nyomán, aki Indiában és Srí Lankán látott kókuszpálmákat. Európában Marco Polo beszámolóiból hallhattunk első alkalommal kókuszpálmáról. Később, a portugál felfedezők nevet is adtak neki: három csíranyílása miatt úgy látták, mintha egy majom vigyorgó arca lenne, ezért a „cocos” – azaz grimasz – szót kezdték el használni rá. Balin pedig még napjainkban is annyira komolyan veszik, mint termékenységi szimbólumot, hogy a nőknek nem szabad megérinteniük, nehogy még több gyerek szülessen a szigeten.

 

Termése, a kókuszdió

Hasonlóan a többi trópusi növényhez, folyamatosan érik: egyszerre találunk a fán virágot, még zöld, éretlen termést és érett kókuszt is. A virágzás után 400 napon át érleli gyümölcseit. A dió lecsüngő és tojás alakú, színe a zöldesszürke fakó árnyalatain át a meleg narancssárgáig terjedhet. Mérete, a nálunk kapható kis gömböctől eltérően sokkal nagyobb, 30 centiméter hosszú, 18 centiméter átmérőjű, és az 1-2,5 kilogrammot is elérheti.

 

Az érett diók saját maguktól esnek le a földre, ezért a pálmafa árnyékában ne tervezzünk délutáni pihenőt, és trópusi viharok esetén is keressünk más menedéket. Csak óvatosan, és minél rövidebb ideig tartózkodjunk a fa alatt!